A találkozás öröme
| |
Énekek éneke 2,17
Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át,
gazellához, vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!
gazellához, vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!
Köszönöm, hogy akartál Atyám, hogy igent mondtál rám, mielőtt még az univerzum létezett volna! Ez a tény egyértelműen azt mondja, sőt inkább kiáltja: Fontos vagyok! Szeretve vagyok! Nem kisebb személy, mint a Szent és Örökkévaló Isten által!
Köszönöm, hogy elfogadsz, és jöhetek Hozzád, amint vagyok!
Kedves Jézusom, Életem, drága Messiásom! Beleveszek szemeid szerelmes tüzébe! És nem szomjazom közben, mert Te megitattál már az Élet Vizével, tulajdon véreddel, és Élő Vizeknek folyamai áradnak az én bensőmből.
Szeretet Szelleme, drága Szentlélek! Köszönöm, hogy itt élsz bennem, köszönöm, hogy gyengéden vezetsz! Olyan vagy mint egy lágy üd(vöz)ítő szélfuvallat, vagy mint egy szelíd félénk kis galamb. Kérlek bocsásd meg, hogy oly sokszor megszomorítottalak, vágyom kegyelmedre Istenem!
Veszem a bűnbocsánatot, a vér jogán! Igen, az értem a Golgotán elfolyt vér jogán, az értem a Gecsemánéban kiizzadt vér jogán, az értem 33 éven át hullatott verejték, könnyek és vér jogán! (önmagamban semmi jogom sincs… kivéve egyetlen „jogomat” a kegyelmet)
Ez tudom „csupán” azért lehetséges, mert Te már előbb szerettél, mikor én még ellenséged voltam. Sőt mikor még meg sem születtem, boldog, várakozó figyelemmel követted nyomon kicsiny testem fejlődését, már Anyám méhében, gyengéd kezeid formáltak olyanná, amilyen vagyok!
És még most is formálsz Istenem, szerető Szellemed által saját képmásodra. Uram, szerelmes Jézusom! Napról napra újat mutatsz nekem Igéd tükrében.
Hovatovább már akkor szerettél, mikor még semmi nem létezett Rajtad kívül drága Szentháromság Isten!
Hitben elfogadtalak Jézusom, Téged áld szívem! Vedd az életem, a szívem, mindenem, az egész lényem, mindent mi én vagyok, mi hozzám tartozik!
Lábaidhoz ülök, és várok…
…Várok Rád egyre, türelmesen, hiszen Atyánk tudja mindennek az idejét.
Vágyom mindennél jobban arra, hogy színről-színre lássalak, vágyom rá hogy ölelhesselek, csókolhassalak Szerelmem! Röviden: vágyom Rád!
Új életet adtál halálod árán, feltámadásod által, és dicsőségedbe fogadsz majd, tudom hogy mindezt részemről érdemtelenül …, és én?
Leborulok Előtted!
– szívemben már most felcsendül a hála, felélednek a szeretet szelíd lángjai, és a szerelem emésztő tüze –
És Te felemelsz és a karjaidba zársz!
Tudom, hogy Te is alig várod már azt a pillanatot, amikor karjaidba zárhatsz, és ez a pillanat ÖRÖKKÉ fog tartani!
Drága egyetlen Jézusom! Vágyom Rád, vágyom érintésedre, vágyom ölelésed melegére, vágyom szemeid tüzére, vágyom arra, ahogy szerelmesen a fülembe suttogod: SZERETLEK!
És szívem minden egyes dobbanása válaszol: szeretlek!
2011. 11. 11. – 2012 2.13
