2Kor 3,18
Mi pedig miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre.
Ma amikor ige után kutattam, hogy miről is írjak a blogomban, ez a vers került elém.
Egy csodálatos titkot fejt ki: hogyan leszünk Jézushoz hasonlóvá.
Érdekes, hogy azt írja, hogy "mint egy tükörben". De a tükörben nem magát szokta megnézni az ember? És itt nem magunkat látjuk... vagy nem is a tükörbe nézünk? Az az igazság, hogy mi magunk vagyunk a tükör: "ugyanarra a képre formálódunk át". És az hogy átformálódunk nem magunktól van (szenvedő szerkezet), Isten Szelleme viszi mindezt végbe! Mi tulajdonképpen csak az agyag vagyunk a fazekas kezében.
De azért nekünk is van feladatunk, egyrészt, hogy szemléljük Jézust, másrészt, hogy megtisztítsuk magunkat:
2Tim 2,19-21
Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!"
Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók.
Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.
Szeretem nagyon a 2Timóteust. Sok drága igét kaptam innét!
Én szeretnék arany edény lenni az Úr házában! Nem tudom ki hogy van ezzel, de inkább áldozati kehely lennék, mint bili... A bilit onnét lehet megismerni, hogy bűzlik a tisztátalan dolgoktól...
Szóval nekünk meg kell tisztítani magunkat, a "tisztítószerek", a víz és a vér adott. Az olaj is, hogy szépen csillogjunk.
De nem megy ám egyedül a megtisztulás sem! (nekem legalábbis...) Folyamatos kapcsolat kell az éltető víz, a megtisztító drága vér, a megszentelő olaj Forrásával!
Adja Isten mindnyájunknak, hogy tiszta, csillogó, jó illatú edényekként díszítsük Urunk lakhelyét!
Isten kegyelme legyen mindnyájunkkal!
