Ingyen kegyelem

Sziasztok!

Sajnos mostanában nehézkes az internet hozzáférésem, azért írok ilyen ritkán.
Ma egy érdekes témáról lesz szó. A latorról, aki hitt Jézusban.

Lk 23,39-43 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is."

De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!

Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el."

Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba."

Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."

Amikor az Úr Jézust keresztre feszítették, két gonosztevőt is kivégeztek vele együtt. Az egyik káromolta, hogy szálljon le a keresztről, és mentse meg őket is, ha valóban Ő Isten Fia.
A másik viszont egészen váratlan dolgot tett: hitt benne! Ez a lator megrótta társát, mert világosan látta, hogy Jézus ártatlan. Sőt olyan dolgokat is tudott, amivel a tanítványok sem voltak még tisztában: Jézus vissza fog jönni, immár királyként!
Ez a szerencsétlen gonosztevő, aki éppen jogosan kirótt halálbüntetését szenvedte el hitt!
És ez elég volt Isten Fiának arra, hogy üdvözítse őt! Ez az abszolút kegyelem! Szegény haldokló lator már semmivel sem tudta jóvátenni bűneit. Isten mégis azt mondta neki:

"Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."

Ez megmutatja Istenünk szeretetének nagyságát! Valójában mi is ugyanannyit tehetnénk az üdvösségünkért, mint ez a gonosztevő: semmit! És valójában mi is ugyanilyen méltók vagyunk a halálra!
De a kegyelem közbeszól! Egyvalami mentette meg ezt a latort: a hite. minket is a Jézusba vetett hitünk ment meg, nem pedig a jócselekedeteink!
Ezt tartsuk mindig szem előtt! Ne félelemből, hanem szeretetből akarjunk jót tenni!