A bemerítés(ek)ről

Sziasztok!

Egy hete, múlt vasárnap merítkeztem be! Tudom, hogy ez hamar a megtérés után lett volna ideális, de én egy olyan gyüliben nőttem fel, ahol a gyerekek bemerítését gyakorolják.
Aztán kapcsolatba kerültem az egyetemen más hívő testvérekkel. Igazi barátokra is itt találtam. Szolgálni is itt kezdtem el az ajándékaim szerint, és ezt a régi helyen nem nézték jó szemmel. Ezért el kellet jönnöm (belső kényszer miatt, ők inkább könyörögtek, hogy maradjak)
A bapti gyülekezet, amihez csatlakoztam minden téren megfelel, sőt épp olyan, amire vágytam. Nem nyomják el, de nem is hangsúlyozzák túl a karizmákat. És lehet az embernek magánélete. (nem szabadosságra, hanem szabadságra gondolok)
És a két legfontosabb: Isten szeretetét prédikálják, és van dicsőítés, ami dinamikusan fejlődik.
Ahogy baptistákkal kerültem kapcsolatba, Isten fokozatosan meggyőzött, arról, hogy a saját akaratomból is be kell merítkeznem. Nagyon örülök, hogy megtettem, mert azóta sokkal közelebb érzem magam az Úrhoz. Azóta van egy belső örömöm, ami állandó, és független a hangulatomtól! Van egy részem ami folyton örül Jézusban, és egyfolytában dicsőíti Őt. A kísértésnek és a bűnnek is sokkal könnyebb ellenállnom!
Nagyon igaz, hogyha te 1 lépést teszel az Úr felé, akkor ő 1000-et feléd!
Kicsit olyan ez, mint, hogy a gyereket is megfürdetik a születés után, csak aztán kerül az anyja karjaiba. És úgy gondolom, hogy amíg nem merítkeztem be, szellemileg sebezhetőbb voltam, mert az ördögnek voltak még bizonyos jogai felettem. Most viszont bezárultak számára a kapuk, hála Istennek! (próbálkozott is akadályozni, embereken, meg betegségen keresztül...) Ez az egész dolog a bűnnel kapcsolatos:

ApCsel 22,16
Most pedig ne várj tovább! Kelj fel, merítkezz be, mosd le a bűneidet, és hívd segítségül az Úr Jézus nevét!

Zak 3,1-5
Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolt őt. Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt.


1Pt 3,21-22
A mostani vízbe való bemerítés arra az Özönvízre és annak a nyolc embernek a megmenekülésére emlékeztet. Ez a bemerítés most titeket ment meg, de nem azzal, hogy testetekrõl a piszkot lemossa, hanem arra való, hogy Istentõl tiszta szívet kérjetek. Ez pedig azért lehetséges, mert Jézus Krisztus feltámadt a halálból, felment a Mennybe, és Isten jobb oldalán ül. Minden angyal, minden hatalmasság és minden erõ felett õ uralkodik.

Amikor Ezékiás király idejében a jeruzsálemi templomban helyreállították az istentiszteletet, és kiszórták a bálványokat, rituálisan meg kellett azt tisztítani.(2Krón 29)

Nem tartom üdvösség kérdésének a bemerítkezést, mert a Biblia szerint sem az. De igenis fontos a bűnnel való viszony rendezése miatt.

Mk 16,16

Aki hisz és bemerítkezik, az mind megszabadul. Aki azonban nem hisz, arra ítélet vár.

Nem azt írja, hogy arra vár ítélet aki nem merítkezik be, hanem arra aki nem hisz. Viszont aki bemerítkezik megszabadul. (a benne lakozó bűnöktől és egyebektől, pl. félelem, démon, tisztátalanság, átok)
Ez engedelmességi kérdés, egy megvallás az egész teremtett (anyagi és szellemi) világ előtt.

Mt 10,32
Aki tehát elismeri az emberek előtt, hogy hisz bennem, arról én is elismerem mennyei Atyám előtt, hogy hozzám tartozik.

Szerintem ez az ige a bemerítkezésről is szól: ezzel nyilvánítjuk ki, hogy Kiben hiszünk, Kihez tartozunk, és Jézus is nyilvánvalóvá teszi az egész szellemvilág előtt is, hogy igen, Hozzá.
A tanítvánnyá-lételnek is feltétele a bemerítés:

Mt 28,19

Úgyhogy menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében!

Az életünk is akkor válik igazán bizonyságtevő életté, ha leszámoltunk a bűnnel, ha halálban tartjuk a régi énünket, ha hordjuk azt a ruhát, amit Jézustól kaptunk, és az Ő vére mosott hófehérre! Egyszerűbben kifejezve: Őbenne kell maradnunk!

Viszont a Szent Szellem vételének (Szent Lélek/Szellem keresztség) nem feltétele a bemerítkezés, sőt inkább fordítva igaz az alábbi ige alapján:

ApCsel 10,44-48
Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták. A zsidó hívõk, akik Péterrel együtt jöttek, csodálkoztak, hogy Isten a nem zsidóknak is adta a Szent Szellem ajándékát. Mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta: „Senki sem tilthatja meg ezeknek az embereknek, hogy bemerítkezzenek . Hiszen õk is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!” Így azután Péter megparancsolta, hogy Kornéliusz meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus Krisztus nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.

Itt most sokan mondhatják, hogy a samáriai frissen megtértek esetében ez fordítva történt, sőt még apostoli kézrátételre is szükség volt. Erről az a véleményem, hogy ez egy különleges eset volt, és látniuk kellet a zsidó-keresztényeknek, hogy Isten nem csak Izrael népért küldte el Jézust. Az Úr nagyon tapintatosan, és fokozatosan haladt:

Zsidók: megtérés és bemerítkezés után, pünkösdkor vették(először) a Szentszellemet.

Samáriaiak: megtérés és bemerítkezés után, apostoli kézrátételre vették a Szentszellemet.(vitának nem lehetett helye, hiszen a zsidó származású apostolok maguk tették rájuk kezüket, és tapasztalták az utána következő jeleket)

Pogányok: az etióp kincstárnoknál csak utalás van a Szentszellem vételére (...mégis nagyon boldog volt...) Kornéliuszéknál pedig a sorrend: megtérés és a Szentszellem vétele, jelek, majd bemerítés.

Én is már régen vettem a Szentszellemet, nyelveken is szóltam, jóval a bemerítésem előtt.
De maga a nyelveken szólás sem mindenkinek adatik (1Kor 12), nem ez annak a jele, hogy az illetőben jelen van a Szentszellem, hanem az átadott, engedelmes élet, a Szellem gyümölcse:


Gal 5,22-23

A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom. Nincs olyan törvény, amely ezeket a dolgokat elítélné.


Végezetül:

1Tim 6,12
Folytasd a küzdelmet a hit szép harcában! Ragadd meg, és ne engedd ki a kezedből az örök életet - hiszen Isten erre hívott el, amikor sok ember előtt megvallottad a Jézusban való hitedet.

Ezt kívánom mindannyiunknak!