Mindent elsöprő Szerelem

Üdv Kedves Testvéreim!

Most akkor "eretnekséget"írok:

Jn 10,17-18
"Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.
Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."

Ez akkor most mi? Öngyilkosság? Bizonyos értelemben igen! Csakhogy ez miérettünk történt! A drága, szent, tiszta és tökéletes Bárány magára vette minden értéktelen, gonosz, tisztátalan, tökéletlen ember bűnét, és hagyta magát megöletni, hogy a BŰN is vele-haljon. Aztán föltámadt, a BŰN pedig a halálban maradt örökre. Ez Jézusunk mindent elsöprő Szerelme! Akinek nem kell eme szerelem tüze, az élet, annak csak az ítélet tüze mard!
Szeretném leszögezni: bűntelenségünk nem állapot, hanem helyzet. Mi már a menyben ülünk, az Atyával és Jézussal. Ezen senki sem tud változtatni, végkép nem a Sátán! Vagy talán erősebb őkelme az ÉLŐ Istennél? És kérem, ne higgyétek, hogy ezzel a bűn szabad elkövetésére buzdítok -távol legyen tőlem Róm 3 - hanem csak arra akarok rávilágítani, hogy mi az alapja a üdvösségünknek: Saját magunk bűntelenségébe, vagy Jézus Krisztusba vetett hitünk? Kérlek higgyétek el, hogy aki egyszer már valóban megtért, az Isten mint bíró előtt örökre bűntelen! Kérlek értsétek meg, hogy ez azért lehetséges, mert maga Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus erre a garancia! Az Atya mikor ránk néz, szeretett Fiát látja bennünk! Olyan tisztának, tökéletesnek, bűntelennek, és szentnek lát minket, mint Jézust! Ha nem így lenne a Sátán, azaz a Diabolosz (vádakkal dobáló) vádjai jogosak volnának. El kellene végre választanunk Isten bírói, és atyai megbocsátását. Az utóbbi Vele, a testvérekkel, és minden emberrel való szeretetközösségünkről szól, nem az üdvösségünkről. Ha van egy gyermekem akkor nem ítélem halálra, bármit is tesz, de ha rosszat tesz, haragudhatok rá. Értsük meg, amint a testi születés, úgy a szellemi újjászületés is végleges, örök időkre szól. Aki egyszer valakinek a gyermekévé lett, örökre az is marad! Ha ez így van emberek között, akkor mennyivel inkább közöttünk, és Mennyei Atyánk között, aki Örökkévaló Szellem. Különben mi a garancia arra, hogy nem buknánk el? Ellenségünk az Ördög igen rafinált ellenfél! Én biztosan elvesznék, ha rajtam múlna. De dicsőség Istennek, ez nem rajtunk múlik! Ahogy megváltani nem tudjuk magunkat, éppúgy megtartani sem!Szerintem nagyon fontos, hogy hitünk ne a cselekedeteinken, hanem Urunk elvégzett váltságán alapuljon!

Zsid. 9,13-14 [Károli KSZE]
Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára, Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Szellem által Önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.

Ne akarjunk a Galatákhoz hasonlóan visszamenni a törvény alá!
Kedveseim értsétek meg, hogy nem az állhumánum beszél belőlem. Láttam már emiatt a tanítás miatt annyira megnyomorodott testvérnőt, aki végül már azt is kétségbe vonta, hogy Isten őt is szereti, vagy hogy érte is meghalt! A Kegyelem Isten Szerelmén, nem pedig a mi igazságunkon, vagy bűnbánatunkon alapul.
Ott van Izrael példája. Kérdem én elvetette őket Isten? Nem, mert az örökre az Ő drága, szeretett, megváltott népe!
Vajon akkor miért írnak az apostolok halálos, nem halálos bűnökről, az üdvösség látszólagos elvesztéséről? Meggyőződésem szerint azért, mert egy egészséges gyülekezet nem csak megtértekből áll! Ez így van rendjén, mindig kell legyenek olyanok egy evangelizáló gyülekezetben akik még nem fogadták el Jézust. Vagy újonnan érdeklődők, vagy fiatalok, akik még nem tértek meg. Vajon a testvéreink ők? Igen!
Isten Szerelmes Szeretete az ami nem hagy minket elveszni, nem pedig a saját igazságunk! Nagyon fontos újra, meg újra megtérni bűneinkből, mert aki ezt nem teszi, lehet, hogy meg sem tért igazán. De aki valóban megtért, az az Atya iránti szeretetéből, és Jézus iránti szerelméből nem vétkezik tovább. (legalábbis jó esetben) Ha a Szülőmet, vagy a Szerelmemet igazán szeretem, igyekszek a kedvében járni! Kedves Testvéreim, az Isten Szerelmére kérlek Titeket:
jó-cselekedeteinket ne a kárhozattól való félelmünk, hanem Atyánk és Istenünk, a Jézus Krisztus iránt ébredő szerelmes szeretetünk motiválja!


2 Kor. 3,4-11[Károli KSZE]
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk az Istentől van: Aki alkalmassá tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna méginkább dicsőséges a Szellemnek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a megigazulás szolgálata? Sőt az, ami ott dicsőséges volt, nem is mondható dicsőségesnek ehhez a túláradó dicsőséghez képest. Mert ha dicsőséges a mulandó, sokkal inkább dicsőséges az, ami megmarad.

Szeretteim, hagyjuk el végre a kárhoztatás szolgálatát, és fogadjuk el, hogy megigazulásunkat és megszentelődésünket Jézus már elvégezte, és Ő is fogja nyilvánvalóvá tenni. A sajáterős kereszténység az egyik legvisszataszítóbb dolog, főként ha még kárhoztatással is párosul! Egy dolgunk van: engedelmességgel odaszánni magunkat Istenünk drága Szent Szellemének. Tegyük le szívünket, és életünket hálával, szeretettel és szerelemmel telve, Isten kezébe az oltárra!

Róm. 11,33-36
Oh, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az Ő útjai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Eféz. 3,14-21
Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, Akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy megerősödjetek hatalmas erővel az Ő Szelleme által a belső emberben; Hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezzetek és alapot vegyetek, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, hogy mi a szélesség és hosszúság és mélység és magasság, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhet a bennünk munkálkodó erő szerint, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, Néki légyen dicsőség a Gyülekezetben a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, örökkön örökké. Ámen!

Az Úr legyen Veletek!