Sziasztok!
Sajnos mostanában nem tudtam annyit foglalkozni a bloggal, amennyit akartam, de egy igazi csemegével igyekszem pótolni a lemaradást!
Mai nap a Jelenések könyve első részének egy részletéről lesz szó. Ez az egyik kedvenc részem a Bibliából, mert itt található a megdicsőült Úr Jézus legszebb, és legrészletesebb leírása:
„Ekkor magával ragadott a Szent Szellem, és elvitt az Úr Napjára. A hátam mögül erõs hangot hallottam. Olyan volt, mint a trombita hangja. Ezt mondta: „Írd meg egy könyvben mindazt, amit látsz, és küldd el annak a hét gyülekezetnek, amely Efézusban, Szmirnában, Pergámonban, Thiatirában, Szárdiszban, Filadelfiában és Laodiceában van!” Akkor megfordultam, hogy lássam, ki szól hozzam. Hét színarany olajmécs-tartót láttam, közöttük pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Ott állt, hosszú ruhában, a melle körül aranyövvel. A feje és haja olyan volt, mint a tiszta fehér gyapjú, vagy a hó. A szeme a tûz lángjához, lábfeje a kemencében megolvasztott izzó rézhez, a hangja pedig hatalmas vízesés zúgásához hasonlított. A jobb kezében hét csillagot tartott. Szájából kétélû éles kard jött ki. Arca úgy ragyogott, mint a Nap, amikor a legfényesebben süt. Amikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott, õ pedig rám tette jobb kezét, és azt mondta: „Ne félj! Én vagyok az Elsõ és az Utolsó, Én vagyok az Örökké Élõ. Halott voltam, de nézd, élek örökké, és kezemben vannak a Halál és a Hadész kulcsai.”1
János Patmosz szigetén volt száműzetésben, mikor szellemben elragadtatott, és ezt a kijelentést kapta. Egy erős hangot hallott a háta mögül, ami olyan volt mint a trombita hangja. Az Ószövetségben a trombiták, kürtök, harsonák hangja sokszor Isten közeledtét jelentette (mikor a Sinaira leszállt az Úr szintén félelmetes kürtzengés támadt2 és frigyláda-mely Isten jelenlétét hordozta- előtt is kürtölni kellett). Itt utalás Jézus jelenlétére, Isten mivoltára, illetve az Úr erejét fejezi ki. Megparancsolja Jánosnak, hogy írjon levelet a hét kis-ázsiai gyülekezetnek. Mikor János önkéntelenül megfordul, eléje tárul Jézus látványa, teljes dicsőségében:
A hét olajmécses-tartó sok-mindent kiábrázol: közöttük áll Jézus (én úgy értelmezem, hogy körbevette a hét mécsestartó), ez a "7 gyülekezettel", az Egyházzal való egységére utal. Az olaj pedig a Szent Szellemet, illetve a Szellem teljességét jelképezi.
János azt írja, hogy "aki az Emberfiához hasonlított", azaz nem teljesen úgy nézett ki, mint amilyennek Őt földi életében az apostol ismerte. Ez az eltérés Jézus földi; és a megdicsőült, mennyei teste közötti különbségekből adódik.
A hosszú ruha aranyövvel, főpapi öltözék. A főpapnak két ruhája volt, az egyik díszes, azt gyakrabban használták, az ehhez tartozó öv tartalmazott aranyat is, a másik amit tiszta fehér gyolcsból szőttek -az öve is gyolcsból volt- csak az Engesztelés Napja, a Jom Kippur alkalmával került felvételre, és a Szent Sátorban kellet tárolni. Egy ószövettségi leírás2 alapján arra következtethetünk, hogy Jézus itt szintén gyolcsruhát viselt, ami megilleti a mi Örökkévaló Főpapunkat, aki a saját vérével végzett engesztelést a mennyei szentek-szentjében!3
Hófehér bőre ártatlanságát, gyapjúfehér haja pedig kortalanságát, örökkévalóságát ábrázolja ki. Szeme, ami a tűz lángjához hasonlít szenvedélyes szerelmét, szeretetét fejezi ki. Az izzó érchez hasonló lába az igazságosságát, és az ítéletet melyet ellenségeinek tartogat. Nagy vízesés(más fordításokban áradó víz, szőkőár) zúgásához hasonló hangja, hatalmát és erejét szimbolizálja.
A 7 csillag, azaz a "hét gyülekezet angyala" jelentése számomra nem egyértelmű, vannak kommentárok amik a gyülekezet vezetőit, vagy evangélistáit (angelos=küldött) értik alatta. Máshol megemlítik, hogy egyúttal a csillagok a teremtett világot is ábrázolják, ami felett az Úr Jézus, mint a Teremtő Isten uralkodik. Lényeg az hogy valamiféle gondoskodásra (tenyerén hordozza) és hatalomra (kézben tartja) utalnak. A jobb kéz a birtoklást, a tulajdonjogot fejezi ki.
A kétélű kard viszont egyértelműen Isten Igéjének kiábrázolása. Az Ige Isten beszéde, élő és ható.4 Számunkra is ez a leghatásosabb fegyver ellenségünkel és seregével szemben.5
A ragyogó nap mindig Isten dicsőségét szimbolizálja a Bibliában. Itt teljes erejével fénylik.
Az apostol mihelyst meglátja, mintegy halottként az Úr lábai elé omlik. Ez a bűnös teremtmény megfelelő reakciója a Hatalmas Isten felé. Jézus viszont ráteszi jobb kezét (nem olvassuk, hogy a csillagok leesnének, nem csak azok, hanem János is Jézus szeretett tulajdona :), és így szól: „Ne félj!” Ez a Szerető Atya meglepő reakciója az esendő (bukott) ember felé. Itt nem olvassuk, de nyilván ugyanaz történt, mint Ezékielnél: „Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.”6
„…Én vagyok az Elsõ és az Utolsó, Én vagyok az Örökké Élõ. Halott voltam, de nézd, élek örökké, és kezemben vannak a Halál és a Hadész kulcsai.” Itt ismét találkozunk Istenségére, és az Atyával való egységére történő utalásokkal Megtoldva még halálával, és feltámadásával, illetve annak kifejtésével, hogy legyözte a Halált, és az Alvilágot (elvette a kulcsaikat)!
Ezután kifejti a Szeretett Tanítványnak, hogy mi az egész jelenés célja, hét levél a gyülekezeteknek, stb.
János apostol nyilván nagyon örült, hogy viszontlátja az Urat. Örömét az a gyengédség, és szeretet, ahogy Jézus bánik vele nyilván még csak növelte. Nekünk is ilyen örömmel kell várakoznunk Istenünk visszatérésére, a Vele való találkozásra!
„Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: "Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus!”
Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.7
1 Jel.1, 10-18
2 Dán 10,5-
3 Zsid 9,12
4 Zsid 4,12
5 Jel 19,21,Jel 11,5
6 Ez 2,2
7 Jel 22,20-20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése