Lejátszó

2010. december 22., szerda

Olvadás

Üdvözletem!



Most, hogy Karácsony előtt pár nappal elkezdett olvadni a hó, hát elég depis hangulatba kerültem. A Karácsony fehéren szép, meg az is eszembe jut, hogy a belvizes területeken egyáltalán nem jön jól ez az enyhébb idő.
Nem néztem az időjárást, de talán szentestére mégis havazni fog.
Viszont van egy jó üzenete is az olvadásnak: a tavasz ígéretét hordozza magában.

"Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 
Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!"1

Ez az igeszakasz is a tél végéről szól, bár Izraelben sokkal enyhébbek a telek, ott csak nagy esőzések vannak, ritkán fordul elő a hó. Bár a mediterrán jelleg miatt enyhébb, de ott is a legkomorabb évszak a tél.
De igazából miért is van szükség a télre? Égövünkben a termőföld számára ez a nyugalom, a pihenés, a feltöltődés időszaka. A vegetáció számára viszont a visszavonulást, a pusztulást jelenti. Amíg fagyott marad a föld, addig semmi nem tud kihajtani belőle.
Így van ez szívünk talajával is: amíg az Úr szeretetének tüze fel nem olvasztja, addig nem hozhat termést, nem terem gyümölcsöt. Minden ember ilyen szívvel születik: fagyott és hideg. És az évek még csak tovább rontanak ezen, a többi ember hatására: ha egy hideg és egy kevésbé hideg tárgyat egymás mellé teszünk akkor a kevésbé hideg is lehűl, bár a hidegebb kicsit felmelegszik. De végső soron fagyott lesz mindkettő, mert az Isten nélküli világ alaphőmérséklete abszolút nulla. Így van ez a szívekkel is: egymástól követelnek szeretetet, és közben nem veszik észre, hogy ezzel lehűtik a másikat is, mert az a kevés szeretet is elillan.Ennyi telik az önző emberi szeretettől.

Ez így van addig, amíg egy olyan ember nem kerül melléd, akinek a szíve nagyon forró. De hogy lehet ez, amikor mindenki fagyos szívvel születik? Egyetlen módon: Jézus Krisztus szerelmének tüze által! Akinek a szívét Isten szeretete fűti, az minél többet ad a melegből annál több lesz neki is. Isten szeretete végtelen, az embernek pedig a szeretetéhsége az. Istenre van szüksége ennek a fagyos világnak. De hogyan találkozhatsz Vele? Leggyakrabban egy olyan emberen keresztül, akinek már ott él Jézus a szívében. Úgyhogy ha fázol, akkor javaslom minél előbb keress egy ilyen személyt. Ha pedig már az Atya gyermeke vagy, akkor bátran sugározd szét az isteni szeretet melegét a világba!

    "...a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten  
      szeretete a nekünk
     adatott  Szentszellem által."2




1 Énekek 2,10-14
2 Róm. 5,5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése