Szeretem...

Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét,
ó Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.
Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!

Zsolt 92,2-6

Szeretem...

Szeretem a tavaszi virágok illatát, színeit.
Szeretem a madárkák tavaszi énekét, a pillangók táncát.
Szeretem a zöldellő vetések üdeségét, a repce arany-méz illatát.
Szeretem a lágy, meleg szellőt, amint fülembe suttogja a nyár ígéretét.
Szeretem az akácosok bódító illatát, a méhek dongását.

Szeretem a tücsökciripelést, a szentjánosbogarak fényeit.
Szeretem a nyári nap melegét, a hullámok zaját.
Szeretem a balzsamos illatú, üdítően friss, alkonyati szellőket.
Szeretem a fák zöldjét, a gyümölcsök ízeit, s illatát.
Szeretem a felkelő és lenyugvó nap fényeit, az égbolt kékjét, a bárányfelhőket.

Szeretem a szőlő édes ízét, az almát, az őszi erdő bíborát és aranyát.
Szeretem a falevelek tétova mozdulatait, amikor a szél megtáncoltatja őket.
Szeretem a megfakult avar édeskés szagát, a krizantémok viasz virágait.
Szeretem a viharfelhők szürkéskék színét, a villámok furcsa fényét.
Szeretem a zápor kopogását, és a levegő tiszta illatát eső után.

Szeretem a vén göcsörtös fákat, a fenyők, a fagyöngy és a borostyán télre is maradó zöldjét.
Szeretem a dér fagyos, ezüst csillogását, és a szállingózó hópelyheket.
Szeretem a szűz hó fehér szikrázását, a kis állatok nyomát a hóban.
Szeretem nézni a lángok táncát, hallgatni a fahasábok pattogását, érezni a tűz melegét.
Szeretem a hideg téli csillagfényes éjszakákat, s a telihold kerekségét.

Szeretem mindezt, mert
Arra emlékeztetnek,
Aki mindent alkotott,
és Aki engem mindennél
jobban szeret!

Zalaegerszeg 2010. December 30. Bubics Gábor